Violencia e interrupción
Aproximación a algunas piezas de Paola Paz Yee
Tan sólo en la violencia de la vigilia es posible definir el *sueño*, y por ese mimo conducto negarlo. Porque de esa manera se realiza su supresión positiva, a contracorriente de una negatividad que se manifiesta siempre como abundancia. Su carga significativa se reduce así mediante un lenguaje que administra sus operaciones en la determinación de constructos sintagmáticos. Aquel uso regulado del concepto es, pues, dirigido hacia funciones ligadas a las particularidades de su utilidad. Sin embargo, antes de ser depuesto en aquella temporalidad, es posible presentir que eso que pervive en el recuerdo cuando finalmente hemos despertado, ha sucedido más allá de una mera fabricación de la mente. Por eso su naturaleza sólo puede permanecer donde es indecible, en tanto es incapaz de ceñirse al imperativo de su propia nominación. En todo caso es posible revelar esas imágenes en su presente, pues inmersos ahí nada parece sino aquello que ya es. Pero, del mismo modo que, como señala Ramón Xirau respecto del silencio, "solamente podemos dejar de hablar si existe ya el habla", el sueño ocurre como supresión de un orden temporal ya determinado. Y sus imágenes pueden ser reducidas a la operación racional, del mismo modo en el que el habla puede ser ejercida [...] "si antes, después, aun y, acaso sobre todo, durante el proceso de hablar estamos habitados por el silencio". La paradoja de su fugacidad está entonces en que el silencio apenas es reconocible en tanto pueda ser nombrado. Lo demás, su excedente, es cosa efímera y quizá inaprensible. [Full text here]
______________________________________________________________________________________________
Mexikó lelkiismerete.
Paola Paz Yee kiállításáról
A hagyományos földrajz ellopja a teret, ahogy a birodalmi gazdaság ellopja a jólétet, a hivatalos történelem ellopja az emléket, a formális kultúra pedig a szót.
Eduardo Galeano
...Paola Paz Yee első magyarországi kiállítása olyan keresztmetszetet nyújt, akcióművészeti és artivista pályafutásából, melyet nagyon melegen ajánlok mindenkinek, aki a körülöttünk zajló társadalmi folyamatoknak nem csak az elszenvedője, de kritikusa/krónikása, esetenként tükre szeretne lenni. Az akcióművészet fegyvertárával felvértezve megmutatni azokat a folyamatokat, amelyekről mindenki csak suttog, összekacsint, szemet huny, fejét a homokba dugja. Igen, a hatalomról, a politika és a bűnözés összefonódásáról, az erkölcsök kisajátításáról, gender-kérdésekről egy macho-kultúrában a nőkkel szemben elkövetett erőszakról, a félelem és öncenzúra, ön- és közösség deformáló hatásairól beszélek. Azokról a témákról, melyek idehaza is egyre több művészt foglalkoztatnak...
A kiállítás egy személyes vallomással indul. Egy hong kongi performance fotójával és Paola családfáját a kantoni Yee nagyapától kiindulva ábrázoló puzzle-el. A kínai származású, de már Mexikóban szocializálódott nagyapa beilleszkedése egy olyan kultúrába, ahol az őslakosoknak a Spanyol hódítók által okozott traumája máig nincs megnyugtatóan rendezve, szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. A leszármazottaknak, így Paolának sem könnyítette meg a gyermekkorát. [Full text here]